Kács Község Honlapja - Rendezvények

A kácsi szőlőhegyek a történelem folyamán a falu gazdálkodásának szerves részét képezték. Hagyományos táj és kultúrtörténeti jelentőségük mellett, még ma is fontos természeti értékeket hordoznak. Génkészletük értéke felbecsülhetetlen! A szőlőhegyek felhagyásával nem csak a táj alakul át, hanem az ott levő természeti értékekkel együtt elvész az a hagyomány és tudás is ,mely évszázadokon keresztül e sajátos gazdálkodási formával együtt alakult . Régen szokás volt, hogy Orbán napján gyepűirtást rendeztek a szőlős gazdák. Ilyenkor bejárták a szőlőhegyet, rendbe tették birtokaikat, megtekintették egymás szőlőjét, megkóstolták a hegy levét, megbecsülték a várható termést és tapasztalatokat cseréltek, mivel hogy a szőlőtermesztés nagy szakértelmet kíván. A technológiákat és technikákat több száz éves tapasztalat érlelte. Nagy kár, hogy a fiatalok ezt a tudást (technikát, technológiát)már nem akarják elsajátítani. A honfoglalás után alig száz évvel - az oklevelek tanúsága szerint - már virágzó szőlőskertek voltak Magyarországon, amelyek főként a kolostorokhoz tartoztak. Elképzelhető, hogy a kácsi Pallag szőlő is ebben az időszakban keletkezett. Az se véletlen, hogy épp a Pallag szőlő fölött van az egyik Barát rétünk is ! A Puszta szőlő parcelláin nem csak szőlőt , hanem gyümölcsöt is termesztenek. A gyümölcsfákat köztesként, a szőlősorok közé vagy a sorok végébe ültették. Gyakori, hogy a hűvösebb klímájú hegylábi részeken konyhakerteket vagy kaszált gyümölcsösöket alakítottak ki. Az ide telepített gyümölcsfák túlnyomó része szilva , de gyakran ültettek alma- és körtefákat is. Jellemző, hogy cseresznyefák is vannak a szőlőparcellákban. A Szőlődűlők kapcsolatot tartottak a hegy másik oldalán fennmaradt természeti környezettel és az alacsonyabb térszínen levő lakott területtel. Jó volna ezt tudatni a település rendezési tervét készítőkkel is, hiszen a dűlők védelme, fenntartása a település rendezési tervének részét kellene , hogy képezze. Ezek a dűlők manapság már nagyrészt járhatatlanok. Régen a szőlőskerteket sövénnyel (leggyakrabban szilva vagy birs sövénnyel) vették körbe , s a bejáratra kapuk szolgáltak. A sövények maradványai még megvannak, de kapuk már nincsenek.