 |
A
Kácsi Patak sebes folyású,
a forrás utáni része szintkülönbségekkel (vízesésekkel)
tagolt. A patak 14 forrás vizét gyűjti össze.
A forrásokból néhány langyos vizű (22-23 fokos).
A Bükkben négy olyan forráscsoport ismert, amely
az évi közepes lég hőmérsékletnél magasabb hőfok
un. termál, vagy langyos vizet szolgáltat (egri,
miskolc-tapolcai, diógyőr-tapolcai és a kácsi
forráscsoportok). Ezek a forráscsoportok képezik
a legmélyebb , forrás alakjában felszínre bukkanó,
karsztvíz megcsapolási szintet és így gyakorlatilag
sosem apadnak el. (A hideg források elapadhatnak
!) A kácsi langyos források
összes vízhozama kb. 5000 l/perc. Ez a víz jelenleg
hasznosítatlanul folyik a patakba! A hideg források
vizét az ÉRV hasznosítja, több mint 40000 ember
ivóvize innen és a sályi vízfőből származik.
A kácsi hideg források részbeni foglalására
1972- ben került sor.
A patak langyos vizű ágában él a fekete bödöncsiga
(Theodoxus prevostianus). Ez a csiga több tízezer
éves maradvány faj, csak a langyos vizű forrásokban
maradt fenn!
 |
A
Kácsi Patak teljes hossza 18340
m. A patak vize egykor (Kácstól Mezőnagymihályig)
12 vízimalmot hajtott. A vízimalmok
őröltek, fűrészeltek, kendert törtek, áramot
fejlesztettek.
A XVIII. századi kácsi
kéziratos térképeken néhány vízimalom helye
még feliratozásra került: Tizedes malom, Zsindeles
malom, Kecskekő malom, Kis malom, Gödör malom,
Égett malom. A legtovább fennmaradt vízimalmunk
a Bodnár malom. Ez a malom jelenleg műemlék.
1986-ban újították fel a saját
és a nekézsenyi malom berendezési tárgyainak
felhasználásával. Sajnos már ez a malom is a
romlás tuját járja: nem működik a vízellátó
csatornája, lerohadt a vízkereke, a belső részét
pedig eszi a szú. 20 évvel ez előtt a felülcsapós
vízkerék még működött, a rajta átfolyó vízeséssel
Kács leghangulatosabb turisztikai
látványossága volt. Érdemes lenne újra működésbe
hozni!
Részletek
"Balázs Béla F.: A kácsi patak"
c. versből.
"Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott
árok!
Kanyargós partodon elmerengve járok.
Futó habjaidnak kedves susogása-
Mint egy szép regényes kor öreg krónikása
Sok szép mondájával,
Szomorú jelenből dicsőséges múltba
Úgy ragad magával.
Miért sietsz úgy tőlünk? Habjaid mért futnak?
Meguntad tán e tájat s azért eredsz utak?
Nem szeretnek téged sehol úgy, mint nálunk!
Hiszen mi vagyunk kik forrásodhoz járunk
S látjuk születésed;
Köztünk nőssz meg; minden búnkban, örömünkben
Neked is van részed.
Te, vén Bükk könnyétől mélyre mosott árok,
Partodon tűnődve, elmélázva állok.
Hallgatom habjaid panaszos súgását
S megértem már vized tova rohanását...
Vezéreljen Isten!
A regényes, szép mullt, akárhogy óhajtjuk:
Nem ujjul föl itten!
