Kács
erdősültsége több mint 90 %-os. (Nem
sok ilyen település van Magyarországon)!
Az erdők túlnyomó része cseres-kocsánytalan
tölgyes, de vannak elegyetlen tölgyesek
,bükkösök, fenyvesek is. A sziklás-köves
hegyhátak karsztbokor erdei, a szurdok
völgyek gyertyános-tölgyesei, a hegylábi
vízfolyások hamvas égeresei, törékeny
füzesei különleges élőhelyek, (erdőtársulások)!
A kácsi erdők cserje
világa is rendkívül változatos. A Bükk
Hegység szinte valamennyi cserjéje megtalálható
Kácson. Az erdőkben igen sok az erdei
gyümölcs, a gomba és a gyógynövény.
A Kács közeli erdők
legidősebb, legnagyobb fája a baloldali
képen látható "ős cser".
Ez a fa 1652-ben született!!
A 2008. szeptemberében mért törzskerülete
525 cm; koronaátmérője 25 m; kora 356
év. Ez a fa a Magyarország legidősebb
fái című nyilvántartásban is szerepel.
Kácsi különlegesség
a magyar tölgy, ami bizonyítottan csak
Kácson őshonos! Kács
szimbóluma a jobb oldali képen látható
kislevelű hárs. A növényszimbolika,
amely megtalálható az ősi, többisten-hitű
és a keresztény kultúrákban is, kifejezi
a népek természettiszteletét. Valamikor
réges-régen a fák voltak az istenek
lakóhelyei. Az egyszerű falusi nép a
környék legmagasabb fáját az ősi hiedelemnek
megfelelően valamelyik istennek tisztelte.
Az ókor és a középkor népei hitték,
hogy a fákban szellemek laknak. A fákban
laknak őseik szellemei is. A családfák
végső soron ezekben a képzetekben gyökereznek.
Számos fát, főleg kislevelű hársfát
kapcsolt a néphit a magyar történelem
nagy alakjaihoz is. Mátyás Királyhoz,
Zrínyi Miklóshoz, Rákóczi Ferenchez,
stb. A Mátyás Király emlékfák közül
még ma is él a bajnóci hárs. Kács
határában is vannak nagyon idős kislevelű
hársfák úgynevezett "tanufák".
Például a képen látható barlanglakás
feletti fa is ilyen tanufa. Kácsi szokás
volt valamikor, hogy a barlanglakások
fölé, homlokzat védelmi céllal kislevelű
hársfákat ültettek. A hárs terjedelmes
gyökérzetével a hegyről lefolyó csapadékvíz
erodáló hatását korlátozta, hatalmas
koronájával pedig a ház udvarát árnyékolta.
A hazai kertépítészetben a reneszánszkor
óta alkalmazzák a kislevelű hársat.
Előszeretettel ültették a kastélyok,
kúriák kertjeibe és sétautak fasoraiba.
A magyarországi hársfasorok között leghíresebb
a nagycenki, amelyet 1760 táján létesítettek.
E kettős fasor jellegzetes példája az
akkor divatos kettős fasoroknak, az
un. "alle vert"-eknek. A hársfasor
telepítése napjainkban is divatos. Egyik
szép példája ennek az a hársfasor, amit
a millecentenáriumi faültetési mozgalom
keretében (1996-ban) ültettek a Balatonfelvidéken,
a Kapolcsról Taljándörögdbe vezető út
mentén, az úgynevezett "Művészetek
Völgyében". Ehhez hasonló szimbólumok
hordozói lesznek azok a hársfasorok
is, amelyeket a kácsiak
fognak ültetni a Kács-Tiboldaróc közötti
kövesútjuk és a kács belterületét átszelő
patakjuk mentén.
