"Legrégebbi
búcsújáróhelyeink közé tartozik. Itt
a templom alatt csörgedező forrásnál
áldozott Örs nemzettsége a pogány isteneknek.
Később monostor épült a helyén, az áldozókövet
a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt
nemzetségi templomba falazták. Ebben
az intézkedésben az Egyháznak hasonlíthatatlan
bölcsessége nyilvánult meg, a néplélek
felülmulhatatlan ismerőjének és tanítómesterének
bizonyult itt is. A beidegzett ősi hagyománynak
kifogástalan keresztény jelentést adott.
A pogány áldozókőből Jézus vallásának
szegletköve lett. A véres áldozatok
helyén őseink önmagukat mutatták be
áldozatul Istennek: imádkoztak, vezekeltek,
hálát adtak életük Urának. A forrás
megszentelt vizében a középkorban bizonyára
még sokáig kereszteltek, de egyben természetesen
szentelménnyé is vált. A búcsú napján
különben még ma is, minden évben fölszentelik.
A
monostor sok viszontagság után tönkrement.
Az ásatások bizonyára szép sikerrel
jutalmaznának, hirdetnék a magyar középkor
katolikus dicsőségét. A mai barokk templomocska
a Szenháromság tiszteletére a régi kegyhely
helyén épült. Lelki hatását a halhatatlan
érdemű Eszterházy Károly egri püspök
restaurálja. A hagyományok szerint az
történt ugyanis, hogy egy nemes úr két
leányával a községen keresztül kocsizott.
Megállottak és felmentek a dombra, hogy
a templomban imádkozzanak. A szentély
külső oldalán egy nagy hársfa állt.
Az egyik lány a fán három fehér bárányt
pillantott meg. Látomásáról szólott
édesapjának, de az nem látta. Huga azonban
megerősítette testvérének állítását.
E mennyei jelenés nyomán szentelték
azután a templomot a Szentháromság tiszteletére.
Eszterházy Károlynak* különösen szívén
feküdt a kácsi kegyhely sorsa.
A
búcsú napján, Szentháromság vasárnapján
összesereglik Kácson a Bükk palóc népe.
Vonzási köre igen terjedelmes. Lelki
hatásának erejét és állandóságát azonban
sajnos, csökkenti, hogy papja nincs,
filiája Tibolddarócnak. Azt hisszük
pedig, hogy a környező hegyi faluk népének,
amely olyan megható szeretettel ragaszkodik
hozzá, intézményesen is, nemcsak a paraszti
hagyományok erejénél fogva, ismét lelki
középpontjává kellene tenni Kácsot.
A középkor legnemesebb hagyományait
kellene itt modern változatokban föléleszteni,
hiszen a vallás nem csak tanítás, hanem
kultusz is, nemcsak az egyének ügye,
hanem közösségi megnyilatkozás is. Szent
vallásunk a barokk idők izzása után
egy kissé mindenütt a sekrestyébe húzódott.
